„Maradunk szőrösek” - egy kis Stereochrist interjú

Elég régen jelent meg Stereochrist-interjú, pedig vannak történések a csapat háza táján. Nemrég tértek vissza például egy kisebb németországi túráról, aminek három állomásán a Testament nevezetű metál fiúzenekar előtt játszottak. Ezzel szemben az általunk látogatott, vagy meglátogatni tervezett fesztiválok egyikén sem játszik idén a banda, amit szívből sajnálunk, mivel az egyik legerősebb koncertzenekarként tartjuk számon őket itthon. Kérdéseinkre Hegyi Kolos gitáros és Makó Dávid énekes válaszoltak.

SZUB: Két év telt el a Live like a Man lemez megjelenése óta. Összegezzük az albummal kapcsolatos tapasztalatokat!
Kolos: Valóban, már jó régen jelent meg… Személy szerint a mai napig elégedett vagyok vele, akármikor meg tudom hallgatni, ami nem feltétlenül igaz minden lemezre, amin korábban játszottam. Ami a fogyást illeti, tudtommal eddig olyan 2000 darab körül fogyott belőle. A mai napig is csordogál, a legutóbbi turnén is vagy harmincat eladtunk.

SZUB: Hogy álltok az új lemezzel?
Kolos: Készítgetjük a számokat, van vagy 6-7 nóta már, ezek közül játszogatunk is néhányat koncerteken. Jó lenne azonban most már hamarosan a hátteret tisztázni az új anyaggal kapcsolatos munka előtt. Konkrétabban, kéne egy kicsit nagyobb, erősebb kiadó, mint az előző (PsycheDOOMelic), és egy booking cég sem ártana a háttérben. Nem akarom elkiabálni, de az utóbbira mintha lenne most némi esély, de majd meglátjuk.



SZUB: Legutóbb a régi iskola szerint dolgoztatok a stúdióban. Marad megint ez a megközelítés?
Kolos: Nincs még semmi konkrét terv, de én most személy szerint lehet, hogy jobban örülnék, ha hangszerenként vennénk fel az új anyagot. De még igazán nem is beszéltünk erről, és korai is lenne.

SZUB: Amikor elkezdtétek csinálni a Stereochrist elődjét, még két gitárral léptetek fel. Később is volt olyan turnétok, ahová vittetek kisegítő gitárost. Azóta már letettetek róla, hogy két gitárosotok legyen? Pedig ha jól tudom, Dávid is tud gitározni…
Kolos: Én letettem róla. Teljesen megszoktam már ezt a felállást, nem is örülnék, ha még valaki játszana. Ez így jóval szabadabb, meg a 2 gitárnak akkor látnám értelmét, ha a 2 gitáros tökéletesen együtt „lélegzik”, ez pedig hosszú idő… Dávid valóban tud gitározni, sőt az előző lemezen is pengetett, de ő nem igazán metál dolgokat játszik.
Dávid: Sőt, egyáltalán nem tudok metált játszani, erről is főleg akkor bizonyosodtam meg, mikor láttam Kolit gitározni. Ráadásul megőrülnék, ha a színpadon a nyakamban lógna a gitár. Egyébként is rajongok a tudatért, hogy míg lemezen minden szépség ott van, az apró kis finomságokkal együtt, élőben egy gitárral, sokkal varacskosabb, letisztult formában adjuk elő a dalokat. Szerintem így izgalmas.

SZUB: Ha lenne rá esélyetek, hogy feltámasszatok egy ma már nem létező zenekart, vagy egy bizonyos zenekar egy konkrét felállását, és megnézhetnétek őket koncerten, kik lennének azok? Mondhattok többet is, de a Black Sabbath nem ér!
Kolos: A Pantera, azt nagyon megnézném még egyszer!
Dávid: A hetvenes évekbeli Pink Floyd, és természetesen a Led Zeppelin. Más vonalról az Esbjörn Svensson Trio. Láttam őket kétszer, és elmondhatatlanul lesújtott Esbjörn Svensson halála. A nagy blues öregeket is feltámasztanám, Skip James, Leadbelly, Mississippi John Hurt, Mississippi Fred Mcdowel, valószínűleg megváltoztatná az életem, ha láthatnám őket élőben. Persze Panterán ott állnék Koli mellett. Óh, és Tom Waits természetesen. Ő él, de esélytelen, hogy elcsípjem.

SZUB: Ha valaki figyeli a zenekarral kapcsolatos híreket, akkor láthatja, hogy egész szép sikereket értek el külföldön. Kisebb turnék, olasz és német fesztiválok, stb. Viszont ezzel párhuzamosan mintha egyre kevesebbet játszanátok idehaza…
Kolos: Valóban kezd működni a dolog külföldön, sőt megkockáztatom, hogy hangulatosabbak a kinti bulik mint az itthoniak. Vannak helyek ahova már hazajárunk szinte, például Nürnberg, Bécs, de úgy általában is jobb kint játszani, akár a feltételeket, akár a vendégszeretetet tekintve. Itthon meg az a helyzet, hogy egyre kevesebb olyan város, olyan klub van, ahol érdemes lenne, vagy ahol egyáltalán szóba jöhet, hogy tudunk játszani. Mondhatnám itt Budapest mellett Szegedet, régebben Székesfehérvárt, de már az sem működik, mert a városi metálmaffiák összecsapása miatt kikerültünk a belső körből. :) Ami valljuk meg, szánalmas. Ugyanez igaz a fesztiválokra, ahol évről-évre ugyan azok a zenekarok játszanak. Ha nem vagy éppen az adott szervező seggében, vagy nem tartozol egy jópofa csoportosuláshoz, akkor kicsi az esély, hogy játszhass. Az, hogy milyen a zene, kb. a 32. dolog. Abba meg még egyszer nem megyünk bele, hogy egy szervezőnek elhisszük azt, hogy adott évben még játszunk ingyen, mert jövőre akkor majd lesz rendes gázsi, meg játszhatunk jobb időben. Ez konkrétan nem egy kis fesztiválocskán, hanem a Hegyalján fordult elő velünk, ahonnan idén is visszaírták a szokásos szöveget, hogy bocs srácok… Vicc. Jövőre mi már biztosan nem próbálkozunk…

SZUB: Mostanában itthon is egyre többet lehet hallani stoner rockról, southern metálról, doomról, stb. Persze még nagy a zavar a fejekben, például titeket is rendre rossz stílusba sorolnak. Nade mégis, egy-két éven belül lehet ebben a szcénában valamiféle kis áttörés?
Kolos: Én ebbe a „stílusbasorolásba” nem nagyon mennék bele. Hívják a zenénket, ahogy akarják, én nem is nagyon tudom, hogy most ez vagy az a zenekar milyen stílusú zenét játszik. Ezt meghagyom az újságíróknak. :) Az áttöréssel kapcsolatban sem tudok semmi okosat mondani, egyrészt fogalmam sincs róla, másrészt, ami a zeneipar helyzetét illeti, az is áttörés lenne, ha megmaradnának a kiadók, és készülnének továbbra is lemezek. :) Amennyire én tudom, elég szar a helyzet a letöltések, meg úgy általában az internet miatt.
Dávid: Szépen növöget a színtér, egyre több jó zenekar van, de áttörés ebben a stílusban nem lesz. A populárisabb vonal képviselői esetleg eljuthatnak nagyobb, hígabb közönség elé, de ez a veszély minket például nem fenyeget. Az a legszerencsésebb, ha a zenekarok eljutnak arra a szintre, hogy kizárólag a maguk útját tudják járni, semmit nem törődve a hazai helyzettel. Akkor van esélyük.

SZUB: Egyáltalán, az általatok is játszott southern metál alkalmas arra, hogy valamikor elindítson egy zenei hullámot, és valaki igazán befusson vele. Egyre többen növesztnek mostanában szakállt…
Kolos: Fogalmam sincs. Az biztos, hogy mi nem azért csináljuk, hogy befussunk. Ami meg a szakállat illeti, nálam a hajpótlék szerepét tölti be. :)
Dávid: A zenei hullám már létezik a hetvenes évek óta. Tényleg szakállasodnak az emberek, de ez a hullám is eltűnik majd, mi meg maradunk szőrösek.

SZUB: Egy villámkérdés: Anselmo vagy Kyle Thomas?
Kolos: Mindkettő! Egyik jobb mint a másik!!! Imádom Őket! :)
Dávid: Szintén. Bár Kyle kicsit elment heavy irányba, ami engem hamar elfáraszt, de a műfaj két legmeghatározóbb emberéről van szó. Egymást is meghatározták. :)

SZUB: Nemrég tértetek haza egy németországi turnéról, amelynek néhány állomásán a Testament előtt léptetek fel. Hogy jött ez a lehetőség? Milyen élmények értek titeket?
Kolos: Egyik nap jött egy mail egy osztrák szervező cégtől, hogy lenne egy ilyen lehetőség. Én személy szerint az egészet Hamburgban hittem el, amikor megláttuk a Testamenték buszát… Komolyan hihetetlen volt az egész! Gimiben a kedvenc zenekarom volt, meg úgy egyáltalán… Döbbenetes. Maga a túra 3 koncertet jelentett a Testamenttel közösen, Hamburgban, Lindauban, meg Saarbruckenben. Mindegyik buli nagyon jó volt, iszonyatosan jó helyeken, jó feltételek mellett sok ember előtt játszhattunk. Az eladásaink is igen jók voltak. Ilyen komoly turnén még nem voltam, úgyhogy nagy élmény volt, az biztos! Azt is érdekes volt látni, hogy milyen komoly háttérgépezet működik egy ilyen zenekar mögött. Mindenki halál profi volt, és tudta a dolgát, csúszás, vagy malőr nem volt semmi.
Dávid: Pont kapóra jött egyébként, mert előző hétre már volt lekötött bulink Németországban, így tényleg volt egy kis turnészaga a dolognak. Engem kicsit meg is rázott, hogy ilyen közel kerültünk a tűzhöz, aztán nyomás haza, de erről majd a beszámolóban olvashattok, amint megjelenik. Nézegessétek a blogot!

SZUB: A zenekar életének egyik nagy eseménye előtt áll jelenleg. Július 23-án a Petőfi Csarnokban a Down előtt fogtok játszani. Ez egy megvalósult állom?
Kolos: Mondhatjuk, igen. Baromi nagy megtiszteltetés. Múltkor éppen arról beszéltünk, hogy már játszottunk a Trouble-el, a Candlemass-al, a Cathedrallal, aztán én még korábban a Crowbarral, a Spirit Caravannal. Gyakorlatilag minden nagy kedvenc megvolt már, de most sikerült elcsípni a legnagyobbat! Legalábbis számomra. Nekem a Down a legnagyobb banda, a legmeghatározóbb, eléggé régóta imádom Őket.
Dávid: Egyértelműen a legnagyobb zenekar számomra is. Én egészen az esemény reggeléig alkalmatlan vagyok az izgulásra, de az biztos, hogy szerdán este fél kilencig a vécén fogok ücsörögni. Aztán mikor színpadra lépünk helyre áll minden. Bizonyos értelemben amúgy a testamentes móka nagyobb súllyal bírt, hiszen a Pecsában nagyrészt olyanoknak zenélünk, akik már láttak minket, Downék meg nem hiszem, hogy belenéznek a buliba, de önmagában a tény, hogy előttük játszhatunk a legnagyobb megtiszteltetés, ami érhet minket.

SZUB: Kolos, te egyszer már zenéltél együtt Kirk Windsteinnel. Most nem próbáljátok majd meg bevonni valahogy az öreget a műsorotokba?
Kolos: Igen, az még 2001-ben volt, amikor a Moodnak volt közös koncertje a Crowbarral. Akkor jött az az ötlet, hogy megkérdezzük Kirköt, hogy elnyomná-e velünk a Down klasszikust, a Lifert. Emlékszem annyira beszarás volt a dolog, hogy hetekig teljesen készen voltam utána. Ez az esemény egyébként meg is lett örökítve, és a Mood DVD-n meg is lehet találni. Most amúgy nincs ilyen terv. Így is eléggé nagy öröm lesz ez nekünk.
Dávid: Fent van a YouTube-on is.

SZUB: További tervek erre az évre?
Kolos: Nagyon nem szoktunk előre tervezni, most is csak annyi van, hogy megyünk még nyáron egy osztrák fesztiválra, ami egy gyönyörű kis tó partján lesz Dél-Ausztriában, majd ősszel Svájcban, illetve Bécsben lesz egy-egy koncertünk. Gondolom, összejön jó néhány hazai buli is, de ezek a honlapon mindig megtalálhatóak, akit érdekel megnézheti.

SZUB: Köszi az interjút, és sok szerencsét 23-ára, meg úgy általában!