„Egyre több dolog jelzi, hogy a dubstep igenis egy hosszútávú dolog lehet, ami folyamatosan fejlődik és a java még csak most kezdődött el itthon.” - DST interjú

Szűcs Szabi a hazai dubstep mozgalom egyik legjelentősebb alakja, közel tíz éve jelen van a hazai zenei életben, mozgatórugója és alapítója a Dubphase esteknek, a dubstep.hu-nak, dj, producer, mindemellett családapa és egy végtelenül szerény és barátságos ember. Korábbi beszélgetések és egy gyors levélváltás eredménye képpen kiváló képet kaphattok a hazai dubstep életről, attól aki erre leginkább alkalmas: DST aka. DubSTa.

SZUB: Szolnokról, Szolnok mellől indultál, mikor és hogy kezdődött az egész?

Egy Szolnok melletti kis városban éltem le életem nagy részét és mindig kerestem a
környékbeli elektronikus zenét játszó helyeket. Egyszer teljesen véletlenül találkoztam
Implant akkori barátnőjével és így kerültem jó barátságba a szolnoki Celofán Kollektívával.
Akkor kezdtek bulikat sorozatosan szervezni és én is bekerültem a csapatba. Első bulin
emlékszem sebességszabályzó nélküli cd-lejátszókról kevertem plusz volt 3 db lemezem, amit használtan vettem. Iszonyat gáz volt a szett mai dj-szemmel nézve, bár warm-upnak azok az trip-hop-okat intro-outro-egybecsúsztatós keverések elmentek. Úgy indultam neki, hogy kb. aznap értem először lemezjátszóhoz egy kunszentmártoni haveromnál délután, akkor nála próbáltam először ritmust szinkronizálni. Akkor még break-et és dnb-t. Ez azt hiszem 2001-ben volt, talán egy őszi napon. Emlékezetes. Akkor este léptem fel először, aztán szépen a celofános bulikon tanultam meg keverni úgy-ahogy, meg itt-ott, ahol dj-lejátszóhoz vagy lemezjátszóhoz jutottam. Sosem volt (ma sincs) otthon dj-cuccom. Egy másik haveromnál Szolnokon pl. délutánonként jártam keverni. A dologban az volt az érdekes, hogy grafikai stúdiója volt és egy sarokban volt egy iker-omnitronic cd és egy olyan keverő, amin nem volt hangszín sávonként. Egyszerre 2 füles volt a fejemen, mert halkan kellett tolni, mert közben a háttérben folyt a munka. Szóval az egyikben ment a master, a másik fülemen a monitor. Nagyon elnyomta a fülemet a cucc és úgy néztem ki mint egy ufo. Írott dnb-cd-kről tanultam a ritmusszinkronizálás tudományát, talán néha breaket, technot kevertem, de a techno túl szimpla volt, a break viszont akkor még nehéz volt (ez még a nu skool era volt). Szép idők voltak azok, tulajdonképpen főiskolás éveim úgy teltek el, hogy a legkülönfélébb elektronikus zenéket gyűjtöttem, hallgattam, imádtam, elmélyültem benne. Az akkori FREEE magazint olvastam és néha el-el jártam partizni Budapestre. Akkor még főleg dnb bulikra. Aztán jött Tipper és bejött a break meg a Celofán Kollektíva. Végül dnb-t már sosem játszottam lemezről, 2002-ben végeztem főiskolán és volt már pénzem bakelit-lemezeket venni és vettem is, amennyit csak bírtam. Akkor vettem az első tempákat is. Tempa003 volt az első ma dubstepnek nevezett lemezem. Akkor még break és electrobreaks mellé vettem. Sokáig játszottam ezt a tipperes vonalat, de mellette mindig vettem a raggás break-eket is, ahol néha belekeveredett Zed Bias és ilyesmi kiadványok is. Onnan már csak egy apró lépés volt a dubstep. Egyre többet játszottam, a break 2003-2004-ben túl technová meg progissá vált, ami először nekem is tetszett, de gyorsan ráuntam a tucatzenékre és egyre inkább csak ilyen 2stepet, pre-dubstep garage-okat toltam. 2004-ben lettem teljesen dubstepper. Vadásztuk a netet Rudolf barátommal és sokáig mindent megvettünk, ami megjelent.

SZUB: Hogy keveredtél a budapesti zenei szcénába, kikkel és hogyan indítottátok el a hazai dubstep mozgalmat?

2002-ben Budapestre költöztem, igazából a munka miatt, de valójában az volt akkor az a hely nekem itthon, ahol ténylegesen elégséges zenei inputot kaphattam és belevetettem magam az életbe. Rengeteg emberrel ismerkedtem meg, egyre jobban megszakadt a kapcsolat a szolnoki csapattal, Pestről még próbáltam 2004 tavaszán szolnoki bulikat szervezni, de egy idő után erőltetetté vált ez a távoli szervezkedés és hagytuk a dolgot. Azóta is folynak a CK bulik, - kis szünet volt ugyan - de már nem játszom. Teljesen átalakult az egész csapat, az eredeti banda nagy része szétszéledt a világba a saját útját járva és új tagok léptek be új lelkülettel. Szóval Budapesten rengeteg új ismerőst szereztem és így ismertem meg Schramm Petit (Format C), aki bevitt a Tilosba és elindult a Dawn Tempo-s történet. Először még break és electrobreaks, némi tech-house kitérővel, aztán 2005-ben már szinte kizárólag dubstepet raktam ott is (elvétve azért sokáig állítottam össze glitch-breaks és glitch-hop műsorokat). A Dawn Tempo aranykora 2005 és 2006 volt részemről. Egyre-másra jöttek a kapcsolatok, promo-k, tágult a szcéna, a műsor a szerdai hajnal 5-7 idősávról átkerült a szombati 7:30-9:00 idősávra. Dubstepforum.com-on véletlenül pillantottam meg egy topikban a Waxbean nevű felhasználó location-jét:Budapest. Ráüzentem, találkoztunk és azóta vagyunk Kebabbal jó barátok. Elindítottuk a Shooby-Dubby Dubstep Session a Törésponton és kb.3-4 hónappal később 1-2 publikált mix és műsorba meghívás után már velünk is volt Gumilap. Elkezdtünk szervezni bulikat is, ezek voltak a Shooby-Dubby Dubstep Night-ok, ahol mai szemmel visszanézve nagyon szerény, underground körülmények között szólt a dubstep, de legalább végig csak az ment és volt és a mienk volt. Imádtuk, szinte mindenkivel összebarátkoztunk ott. Gyűlt a mai Dub Phase szcéna magja és az egész hihetetlenül baráti atmoszférában zajlott, semmi offenz, bár egyszer Gumilapékat ki akarták zavarni valami hiphop koncert miatt a Tűzraktérből, én pont nem voltam ott, de elég gáz volt :D Egy idő után keresni kellett valami más nevet, mert sok kritika ért minket a komolytalan név miatt. Ekkor találtam ki, hogy legyen Dub Phase, a többiek rábólintottak és azóta (talán 2007 október) Dub Phase néven fut a bulisorozat töretlen sikerrel.

SZUB: Hogy jött a jó viszony a Posterrel?

Szintén a Dawn Tempohoz kötődik. Egyik akkori törzshallgatóm Márk (ma: JoJo néven producerkedik és már lépett fel Dub Phase-en is) történetesen a boltban dolgozott és győzködte a tulajt, hogy ez mennyire jó zene és nem tartott sokáig, hogy találkozzunk Rolanddal és azóta is ő a főszponzorunk az első szponzorunk a Smoking Rolling Paper mellett. Hozzá kell tegyem: Dub Phase sosem lett volna, ha nincs anyagi támogatónk, mert egyikünk sem engedhetné meg magának egy-egy rosszul sikerültebb buli esetleges többszázezres buktáját, bár szinte mindig nullán vagyunk, mégiscsak ott van a biztonság, hogy ha nem, akkor ott van a segítség. Ez a jó kapcsolat remélem még sokáig fenn is marad mindkét szponzorral.

SZUB: Van egy különleges remixed, a Bagolyasszonyka, mesélj róla egy kicsit!

Oké, hát nézzük, tényleg különleges darab az a remix. Visszakanyarodva breakes múltamhoz, szóval megjelent egy Ep-m a Digital Distortions-ön. Azon van a Boastin Dub. Az volt az első dubstep-em. Utána gondoltam arra, hogy kellene valami egyedit írni. Amit még senki eddig. A dubstep az elején sokkal innovatívabb dolog volt, mint ma. Még minden út járatlan volt. Bárhova léptél úttörővé lettél. Lehetett volna könnyű utat választani is, de én egy nagy fába vágtam a fejszémet: elhatároztam, hogy a magyar népzenét fogom belevinni a dubstepbe. Kerestem egy népzenei vokált és teljesen random dolog, hogy épp Szvorák Katalin Bagolyasszonykáját hallottam a Kossuth Rádió egyik műsorában és megtetszett. Elkezdtem zenét írni hozzá, de nem volt olyan egyszerű feladat, mint előtte gondoltam. Mindig elment más-más irányba a zene, amelyek aztán végül megállták magukban is a helyüket. Így keletkezett a második Digital Distortions-ös EP-m anyaga, amiből 2 zeném felkerült a Crater Records-os tizenkettesre is. Vicces belegondolni, hogy a dubstep megjelenéseim nagy része egy olyan zeném „melléktermékei”, ami soha nem jelent meg és talán már nem is fog (bár anno Caspa felkapta rá a fejét, és Chef is megkopogtatta a vállamat a Monoban, hogy mi ez, mert jó a basszusa). Ha angol lennék és érdekelne, hogy miről játszom, már rég kivágattam volna dubplate-re, vagy white lett volna belőle.

SZUB: Az idei nyarat saját zenékkel nyomtad végig, milyen út vezetett idáig, itthon szinte senkinek nincs ennyi és ilyen minőségű önálló szerzeménye..

Igen, az idei nyár már egy másik történet. Sokan tudják, de sokan még nem, hogy 2007 óta újra vidékre költöztem és így azóta nem vagyok benne annyira a forgásban. Ennek másik oldalaként viszont sokkal több időm jutott zeneírásra és a vidékre költözés nagyon innovatívan hatott rám. Rengeteg zenét írtam 2008-ban és 2009-ben, folyamatosan fejlődve. Ezek a zenék kísérték végig a 2009-es nyarat, a fesztiválokat és sok sajátot játszok a mai napig a szettjeimben, a legjobbakból összeválogattam egy stúdiómixet is 2009 júniusban. Ezek a zenék nagyrészt a Dub Phase-ről szólnak, az engem ott ért zenei hatások visszatükröződéséről. Party-bangerek, dj-toolok, és koncepciózusabb darabok is vannak ezek között. A legjobbakra felfigyelt sok nagynak mondott dj is, de nekem mindig a legfontosabb az volt, hogy a zene megmozdítja-e a Dub Phase közönségét. A legtöbbször igen, és nekem ez a legfontosabb. Én amióta vidékre költöztem (családi okokból), nagyon hiányolom a barátokat és a pörgést, és úgy éreztem nem tudom úgy a Dub Phase-t előre mozdítani, mint anno. Gumilap, Kebab és Roland átvették a szervezés nagy részét, én pedig otthon igyekeztem olyan szettet előkészíteni a bulira, amivel hozzájárulok ahhoz, hogy aki hazamegy Dub Phase-ről, az azt mondja magában „ó ez igen ez egy kuriózum volt, ami máshol nincs és legközelebb is elmegyek”. Talán azt mondhatnám, hogy mostanra értem magamat utol. Sok olyan zenét írtam a 2 év alatt, amit ma már talán nem játszanék, kiírtam magamból a basszusokat, és most már inkább a mentális részre helyezem a hangsúlyt. Ezzel talán a dubstep trendet is követem, de ez inkább tükrözi azt, hogy mi most újra az izgalmas számomra annyi év után: az érdekes megoldások, hosszan kibontakozó, mosott hangokkal operáló minimál-koncepciók. Ilyeneken dolgozom most.

SZUB: Hogy kerültetek kapcsolatba a külföldi előadókkal, kiadókkal?

Magam nevében nyilatkozhatom csak. Egyszerűen: írtam nekik. Kis része visszaírt, nagy része nem vagy elutasítóan. Mostanra eléggé elvesztek ezek a kapcsolatok, csak pár maradt meg, nehéz és rengeteg időt igénylő feladat a napi kapcsolattartás mindenkivel. Nekem utóbbi években egyre kevesebb időm volt. Ez van. Régen jó dolognak tartottam, hogy sok kiadatlan zenét játszok mástól, de a mai napra már annyi ilyen dj van, hogy én sem töltök le
ilyeneket. Sokkal többre tartom azokat, akik saját zenéket írnak és így magaslanak ki, mint
aki azért nagy dj, mert van napi 8-10 órája msn-ezni és bratyizni mindenkivel és az így
kapott promokból össze tud keverni egy olyan mixet, amit sokan leszednek, mert tele van
ismeretlen zenékből. A legjobb és hozzánk legközelebb álló pozitív példa a Madd. Elejétől
mondom, hogy haláltehetséges az a srác, 2 éve mondom, hogy „zenéidnek Tempán a helye”:D . Negatívat nem mondok, mert túl sok van, akinek nem inge nem veszi magára. Persze ott vannak azok akik remek dj-k és nem írnak zenét szinte és csak kiadatlan cuccokat játszanak. Ők megint egy másik kategória. Némelyik dj tényleg annyira jó, hogy tényleg újat alkot és őket pedig már ezért tartom nagyra.

SZUB: Milyen ma a hazai dubstep közeg, hova helyeznéd a magyar mozgalmat a hazai zenei életben?

A magyar dubstep szcéna még mindig nagyon vegyes, de tele tehetséges és buzgó emberekkel. Úgy látom, az első generáció egy része elfordult tőle, továbblépett más stílus felé, sokan az egykori közönségből pedig zenét írnak, dj-znek stb. Sikereinket tekintve valahol a magyar underground szcéna középtáján vagyunk már, de a tudatosan dubstep-szcéna még mindig nagyon szűk réteg. Nagyon nagy a szórás és igazán underground még az egész. Sokszor úgy látom, hogy sokmindenki szereti a dubstepet, de mindenki másképpen. Másfelől közelítik meg az egészet, ezért nem is lehet egységes szcéna. Azért vannak csoportok - köztük a Dub Phase - és ezek megvalósítják a saját dubstep értelmezésüket, akár partyszervezés, akár zeneírásról, akár sajtópublikációról legyen szó. Szerintem a dubstep-et itthon sokan még mindig csak sejtik, körvonalazzák, nem igazán értik még a lényegét. Ennek ellenére nagyon örülök, hogy van már TEST, hogy a Rewind ma már dubstep is és hogy olyan ismert dnb producer mint a Matt-U ír dubstepet is. Ezek és a dubstep.hu megléte mind az jelzik, hogy a dubstep igenis egy hosszútávú dolog lehet, ami folyamatosan fejlődik és a java még csak most kezdődött el itthon.

SZUB: Hogy jött a Kollektívásokkal az együtt zenélés?

Ők kerestek meg minket, de nem konkrétan engem, ebbe már csak belecsöppentem.

SZUB: Rusko pótlás lesz? ha lesz, velük?

Ezt nem tudom. Egyelőre mi nem tervezünk Rusko-t.

SZUB: Miket terveztek mostanában?

Decemberben jön Distance (végül nem tudott eljönni. - a szerk.), a jövő évre még egyrészt nem tudok fixet mondani, másrészt nem is mondhatok. Szervezzük gőzerővel.

SZUB: Hogy jött a Tilosos zenélés, milyen sűrűn műküdik még?

Ahogy előbb mondtam, Format C vitt be oda, ám egy idő után eltávolodtunk zeneileg és így
most külön-külön tartjuk a műsorokat, váltott hetente. Általában egy előre felvett szettemet
adják le a Tilosban, de elő-előfordul hogy úgy adódik, hogy pénteken este buli van és ilyenkor biztos, hogy bemegyek a rádióba.

SZUB: Hívnak külföldre zenélni?

Igen előfordul, aminek örülök, de általában itthon lépek fel még mindig.

SZUB: Kedvenc új lemez?

Az új NONPLUS. A négyes. Egyik oldalán Instra:mental agyament puttyogása, a másik oldalán pedig Skream zúzza. Hatalmas mindkettő a maga nemében.

SZUB: Kedvenc producer?

Breakage, Ramadanman, Silkie, Kromestar. Mind zseniálisak a maguk területén.

SZUB: Kedvenc nem dubstep?

Shackleton - Three EP’s albuma.

SZUB: Kedvenc hely Budapesten?

Mono.
http://www.myspace.com/dubsta_dst
http://datastormer.uw.hu