Supersonic, The Kolin, The Cinematics (UK) @ Gödör Klub, Budapest

Ritkán látogat el Budapestre brit indie zenekar, az meg még ritkább, hogy olyan, akit még nem lehetett látni Szigeten. Ha ez mégis megtörténik, akkor szinte kötelező ott lenni.
Úgy tűnik, hogy a tavalyi Sziget tényleg jó hatással volt, ha nem is a magyar, de legalább a fővárosi zenei életre. Idén tavasszal több zenekar is ellátogat hozzánk, úgymint a The Subways, a Wolf Parade, vagy szombat este a skót The Cinematics.
A koncertnek ráadásul még aktualitása is volt, hiszen mostanában jelent meg a zenekar Love and Terror című második lemeze, tehát nem is egy évek óta tétlen, máshol rég elfelejtett bandáról van szó. A The Cinematics pont most felkapott a szigetországban is, nálunk meg még nem annyira, és sajnos ez a helyzet tegnap este sem változott olyan nagy mértékben.

A pár évvel ezelőtt beindult magyar indie forradalom elég hamar elcsendesült, és ha nem is halt meg teljesen, az Amber Smith szünetelése óta valóban Csipkerózsika álmára szenderült. Nem lettünk második Svédország, a magyar zenekaroknak nem igazán sikerült külföldön megtalálni a helyüket, de véletlen sem őket kell ezért hibáztatni. Itt nincsenek kislemezek, nincsenek az indie és gitárpop zenekarok számait rendszeresen játszó top 40 rádiók, és még a rajongói tábor sem olyan, mint amilyennek lennie kellene. Tegnap este volt szerencsém látni egy újabb magyar indie zenekart, akikhez még nem volt szerencsém korábban. A Supersonic tagjai is ügyesek, jó zenét játszanak, de a közönség nagy része teljesen hűvösen fogadta a dolgot. Táncolni senkinek nem jutott eszébe, de sokan még a színpad közelébe sem mertek állni.

A Supersonic után aztán jött a The Kolin, akik mintha az est headlinerei lettek volna, mindjárt rohant mindenki a táncparkettre. Talán többen jöttek miattuk, mint a Cinematics miatt, ami mindent elmond az itteni helyzetről. Láttam már régebben is a Kolint, akkor sem tetszett, és most sem sikerült meggyőzniük. Tetszenek a provokatív, extravagáns dolgok, és ha valaki fel mer vállalni önmagát, de ez nekem kicsit olyan mesterkéltnek tűnik. Hiába a merész öltözék, ha nem társul hozzá hasonlóan merész zene, és nincs meg a szükséges összkép. Nem értem, hogy egy külsőre szexuális forradalmár formáció miért olyan dalokat énekel, mint a Jimmy. Ez nem hangzik túl forradalmian.

A rendezvényre egyébként meglepően sokan eljöttek. Jó ötlet volt összekötni egy Tesco Disco bulival, meg két magyar zenekar koncertjével, mert így már nem történhetett meg az az égés, ami a Hives és a Kaiser Chiefs koncertek előtt sajnálatos módon megtörtént. Ráadásul a jegyárak is több, mint elfogadhatóak voltak. Az est fő fellépőjének koncertje nagyjából olyan volt, mint amit vártam. Kétlemezes zenekar esetén nincs az a veszély, hogy bármelyik sláger is kimaradna, így senki nem lehet elégedetlen. Kicsit gyors volt az egész, sokszor egyáltalán nem volt semmi átvezetés, egyik szám után jött a másik, a dalok egybefolytak. Néha megszólalt a zenekar énekese, mondott egy-két jó szót Budapestről és a közönségről. Utóbbiról azért lehetne írni. Volt, aki csajozni jött a koncertre katonai kabátban. Azért vicces volt, miután a tizedik lány küldte már el melegebb éghajlatra. Volt olyan is, aki leginkább a hajával volt elfoglalva, és fésülködött koncert alatt, az pedig teljesen általános dolognak számított, hogy az ottlévők jelentős részét sokkal inkább a másik öltözködése érdekelte, mint a színpadon játszó zenekar. Azért volt néhány rajongó is, akik láthatóan képben voltak, kulturáltan táncoltak, ismerték a szövegeket is. Jó ilyet is látni. Bár sok negatívumot lehetne megemlíteni ezzel az estével kapcsolatban, mindig örömteli esemény, ha egy kicsit közelebb kerülünk Európához, ha valaki tudja, hogy létezik Bécstől keletre is élet, és még hajlandó is alakítani azon.