Első nap a Balaton Soundon

Hol vannak az emberek?

Rendszeres Sziget fesztiválozóként és első alkalmas Balaton Sound látogatóként érkeztem ide Zamárdiba. Ez a kis fesztivál az öt színpadával igazán családias hangulatot áraszt, ami be kell valljam szimpatikussá teszi. Ám első nap azért mégis felmerült bennem a kérdés: hol vannak az emberek? Délután 6 órakor a nagyszínpados Erik Sumo Band egy nagyjából tíz fős keménymagnak kezdett el játszani. Az emberek fél óra múlva is alig-alig szállingóztak, pedig a banda igazán igyekezett, hogy felpörgesse a hallgatóság fesztivál-hangulatát.

Ezt követően átsétáltunk a ’Rewind Nap’-ként meghirdetett mulatságra, ahol összesen négy ember álldogált és hallgatta Cadikot – aki emberesen 3 és fél órán keresztül próbálta izgatni a dj pultot. Valószínűleg az ott lévőknek is az járt a fejükben, mint nekem. Mi történik? Miért nincsen sehol senki? Talán csak az első nap „bája” lehetett, meglátjuk.
A Klaxons jött, látott és elmaradt. A brit banda egyik tagja olyan rosszul lett, hogy nem tudta vállalni a fellépést.

Bevallom a Pet Shop Boys nem igazán értem, hogyan illett bele a fesztivál koncepciójába. De tény, hogy az addigi emberszámhoz képest igazi tömeg gyűlt a nagyszínpad elé és láthatóan örültek a bandának.
Ezt követően várnunk kellett, mert a következő érdekesnek tűnő program hajnal 1.00-tól kezdődött. Gondoltuk addig körbesétálunk és valahol csak találunk valami fülünknek is tetsző dallamot. Elmondhatom, hogy 0.00-1.00 között háromszor jártuk körbe a kicsiny fesztivál területét, de a színpadoknál, sőt a kocsmákban sem szólt semmi olyan, ami maradásra bírt volna minket. Második kérdés: hol a jó zene? Úgy éreztem mások is élnek meg hasonló szituációt, mivel a helyeken még mindig alig buliztak emberek, viszont az utakon egyfolytában tömegeken kellett átverekedni magunkat.

Így tehát korábban, már 0.40 körül reményekkel telve vártuk a brit DJ Frictiont a félig nyitott és rendkívül kicsi OTP Bank Freedom sátorban. Ott azonban még a Compact Disco névre hallgató formáció mozgatta meg az embereket. Sokan táncoltak, visszatapsolták a bandát, élvezték, imádták. Én a magam részéről fülhallgatóval éltem túl a vidéki lakodalmas bulikat idéző zenét, Mika hangot utánzó énekessel a fronton. Vége lett a disconak, Friction sehol. Eltelik 20 perc, a hallgatóság egyre idegesebb, nem történik semmi, elkezdik szétszerelni a dj pultot. Oldalt feltűnik Palotai, fejünkbe megjelenik a „Sajnáljuk Dj Friction nem tudott eljönni, ezért hallgassátok Palotai urat” című katasztrófa kép jelmondata.
Fél óra múlva csoda történik. Megjelenik Friction és az Mc. Örülünk, tapsolunk, az emberek sikítoznak, ugrálnak és kiéhezett hiénákként vetik rá magukat a hangfalból érkező ütemekre. És tényleg legalább ennyire jó lett volna, ha a hangosítás működött volna. Az Mc szövegelését hallottuk csupán, háttérben a dj szettje halk volt és egybeolvadt az egész. Ez az első nap története. Reméljük a második jobb lesz.

(Fotókat készítette: Szabó Tamás)