Utolsó nap Balaton Soundon Elektronikus zene egyenlő house? Kikérem magamnak!

Jamiroquai, 2manydjs, Pink Martini. Az utolsó napot leginkább mégis a VB döntő határozta meg. A meccs ideje alatt alig bulizott pár ember a színpadoknál.

A Heineken Nagyszínpadon este 6 órától a körülbelül egy tucat zenészt felsorakoztató Pink Martini nevű amerikai banda próbálta mulattatni a közönséget. A popos-latinos hangulat nem túl sok embert mozgatott meg, de valószínűleg már ekkor az esti meccsre készült a többség. Az énekesnő végezetül azzal búcsúztott el, hogy „Élvezzétek a Jamiroquai koncertet!”

Neki ugyan kiment a fejéből, hogy Jamiroquai előtt lesz még egy koncert, én mindenesetre a színpad előtti tátongó üres teret kihasználva, szinte teljesen előre álltam a 2manydjs elnevezésű formációra. A Belgiumból érkező bandát egy testvérpár (David és Stephen Dewaele) alkotja. A koncertet 20.30-ra írták ki, de már 20.20-kor feltűnt a színpadon Stephen egy különlegesen formatervezett rádióvevővel a kezében. Fehér öltönyében és csokornyakkendővel is felszerelkezve igazán stílusos látványt nyújtott. Stephen elkezdte tekergetni a vevőt, váltogatott a frekvenciák között. Közben mögötte Davidet betolták a színpadra az egész dj pultjával együtt. Ezt követően el is kezdték a fergeteges bulijukat, amit erős vizuális stimulusokkal is megspékeltek. Sőt most a döntőre való tekintettel videóösszeállításukat úgy dolgozták ki, hogy közben be-bevágtak az élő fociközvetítésről pillanatokat. A 2manydjs alapvetően mash-upjairól híres, a koncerten a másik formációjuk, a Soulwax, Justice- és Daft Punk-remixeit is lenyomták a közönségnek. Talán modnanom sem kell, hogy koncert közben elég rendesen megtelt a színpad előtti tér bulizó emberekkel. Valaki – feltehetően belga származású személy – pedig egy „2manybelgians” táblát lóbált a kezében.
Összességében a stílusosságukat emelném ki és azt a keretességet, amit a mókás kezdéssel és a mindent beborító konfetti felhős zárással értek el.

Ehhez képest Jamiroquai kutyafüle volt, de hát erre jött a nép és be kell vallani, hogy a zenész, Jay Kay 2008-as Szigetes fellépéséhez mérve ez a mostani sokkal jobb volt. Akkor kevesebb slágerét játszotta el és a megjelenése sem volt annyira látványos, mint amit elvártak tőle (mivel Jay díszes fejkoronáiról híres). Most azonban hozta, amit „kell”. Már az elején elhangzott a Virtual Insanity és a Little L, amikre azonnal tombolásba kezdett a közönség. Nem úgy, mint a kevésbé ismert számainál.

Ezt követően nem igazán találtunk ízlésünknek megfelelő alapanyagot. John Digweed house bulijára besétáltunk a Burn Arénába és kisétáltunk. T-Mobile Teraszon is house-t játszott egy Dandy nevű magyar úriember. Utána az amerikai Dennis Ferrer is house-t játszott ugyanitt. Kicsit érdekesebb volt a magyar Demon Superior az OTP Bank Freedome sátorban, de amikor egy Jacko hasonmás jött fel a színpadra táncolni… akkor inkább kimentem. Ugyanitt a német Moonbootica már végre partyzenét csinált, aminek nagyon örültünk.
Kedves Balaton Sound szervezők, kérünk titeket, hogy jövőre, ezen az „elektronikus zenei fesztiválon”, ne történjen meg az, hogy egy este csak lagymatag house menjen mindenhol. Főleg ha több színpad is van, ami alapvetően arra ad lehetőséget, hogy más-más stílusok menjenek mindenhol. Köszönjük!

(Fotókat készítette: Szabó Tamás)