Minden népnek megvan a saját zenei stílusa

"Zene nélkül mit érek én?"
“Zene nélkül mit érek én?”

Minden nemzet múltja, kultúrája valamilyen nyomot hagy a népi rigmusokban. Minden országra más dallamvilág jellemző. Teljesen eltérő hangszerelésű és ritmusú egy német, spanyol, olasz, török, magyar és egy balkáni nép zenei világa.

Tipikus magyar hangszernek tekinthető a cimbalom, a citera és a hegedű. Ezek hangzásának együttese adja a különleges, sokszor kicsit szomorkás dallamokat.

Spanyol nyelvterületen a nagyon temperamentumos flamenco a jellemző. Legfontosabb szerep a gitárra és különféle ütős hangszerekre jut.

Olaszország minden részén más jellegű zene alakult ki. A legnagyobb eltérés az Alpesi régió esetében tapasztalható. Mivel az olasz a zene nyelve, így szinte versenybe sem szállhat egyetlen ország sem Itáliával. Városonként, szigetenként eltérő, de mindig mediterrán ritmusú dalokat hallhatunk.

A német területen a sramli a legtipikusabbnak mondható. A balkáni dallamok igazodnak a mediterrán temperamentumhoz és érezhető benne a török hatás is, ami egy kis keleties jelleget ad neki. A páratlan dallamokhoz buzukit, mandolint, tamburát és harmonikát használnak.

A 21. századi világzene már globalizálódott. Szinte minden szám angolul szól és a hagyományos hangszereket igencsak a háttérbe szorította a számítógépes technika. Magyarországon a 20. századra tehető a legdinamikusabb fejlődése ennek a művészeti ágnak, amikor nagyon sok énekes és együttes kezdett el dolgozni. Az első magyar filmek szereplői, pl. Tolnay Klári lettek az adott kor legnagyobb énekesei. A Ki Mit Tud című műsor nagyon sok ma is neves zenészt adott az országnak.

Print Friendly, PDF & Email